Blog

Jóból is megárt a voks

A formálódó új választási rendszerről

Elöljáróban le kell szögezni, hogy a választási rendszer hatalomtechnikai szempontból soha nem semleges eszköz: akár többségi, akár arányos, akár vegyes választási rendszerről legyen szó (amelyek mindegyike demokratikus megoldás), aktuálisan egyik vagy másik párt érdekét szolgálják. A körvonalazódó új választási rendszer nemcsak aktuálisan, de feltehetően jó ideig még a jelenleg kormányzó erőket segíti, megnehezítve adott esetben a nominálisan többségbe kerülő kormányváltó szavazói szándék megvalósulását, tekintve a politikai közép és a baloldal heterogenitását.

A részletek pontos ismerete nélkül annyi bizonyosan kijelenthető, hogy az új szabályozás inkább többségi irányba tolja a választási rendszert. A területi lista országos listára való cserélését önmagában pozitív elemként értékelhettük volna, hiszen a hatályos vegyes választási rendszerben ez az ág eredetileg az arányosságot lett volna hivatott képviselni, ám az alacsony kiosztható mandátumszám miatt csak tovább erősítette az egyéni választókerületekből fakadó aránytalanságot. De az új javaslat (szemben a 2010. május 17-én benyújtott T/18-as irományszámú törvényjavaslattal) a kompenzációs listát is megszüntetné, ami kizárólag a legtámogatottabb pártnak (jelen pillanatban és vélhetően még jó darabig a Fidesznek) kedvez, azaz az új rendszer a győztest jutalmazza. A szavazat- és a mandátumarány között ez a modell nagy különbséget eredményez. Ugyanebbe az irányba hat a választás egyfordulóssá tétele is: a támogatottsági sorrendben második és az azt követő pártok a kormányváltás, illetve a győzelem ambíciójával a választásokon csak úgy tudnak majd érdemben ringbe szállni, ha a választás első és egyetlen fordulója előtt szövetséget kötnek. Az ilyen irányú folyamat a pártok számát várhatóan csökkenti, és további koncentrálódáshoz vezet, illetve baloldalon szövetségkötési kényszert eredményez.

A sokat kritizált ajánlószelvények rendszere még az eddigieknél is nagyobb szerepet kap, hiszen, míg az egyéni választókerületek létszáma feltehetően nem emelkedik duplájára, a kopogtatócéduláké igen, továbbá a gyűjtésre rendelkezésre álló idő is rövidül. Ez megnehezíti, illetve ellehetetleníti a kisebb vagy újonnan megjelenő pártok parlamentbe jutási esélyeit.

A kulcskérdés megválaszolásával, azaz az egyéni választókerületek határainak meghúzásával egyelőre adós maradt a javaslattevő. E terület azért kritikus, mert modellszámítások igazolják (két, közel azonos támogatottságú párt esetén is), hogy ugyanazt a települést és a hozzá tartozó agglomerációt úgy is fel lehet osztani, hogy az egyik párt, de úgy is, hogy a másik nyerjen nagy fölénnyel. Azaz ahhoz, hogy ki lehessen jelenteni, a Fidesz nem kreál intézményi gátakat az ellenzéki erőknek, önmérsékletet kell(ene) tanúsítania.

 

Comments are closed.