Blog

Hajlék? Talán

 

A devizahiteleseknek nyújtandó „mentőöv” a kormány megalakulása óta fajsúlyos téma volt, ennek ellenére az úgynevezett Otthonmentő Csomagról szóló megállapodás bejelentése meglepetésként érhette a közvéleményt. Az eredeti tervekhez képest a mostani elképzelés sokat puhult, például már nincsen szó arról, hogy a kabinet minden bajba jutott hitelesen segíteni kívánna.

Pató Pál úr

A bankokkal történt megállapodás alapján úgy tűnik, hogy egyelőre a probléma tartós kezelése (nyilvánvaló gazdasági okok mellett) nem valósul meg, csupán időben eltolódik. Azoknak a devizahiteleseknek az esetében ugyanis , akik a rögzített árfolyamot választják, az történik, hogy az adós néhány évre fellélegezhet, azonban 2015-től már a különbözetet is fizetnie kell. A kabinet itt elsősorban két tényezőre épít: egyrészt arra, az ország gazdasági helyzete erősödik meg annyira, hogy a különbözet minimális legyen; másrészt, az adós saját pénzügyi helyzete is pozitív irányban változhat az évek során. Mindkét esetben részben saját magán kívülálló eseményekben bízik. Az sem utal tartós rendezésre, hogy a kormány mindössze 5 milliárd forintot szán az Otthonteremtő Csomag megvalósítására, ami aligha lehet elegendő a 90 ezer ingatlanhoz kapcsolódó problémás hitel rendezésére. Ennyi pénzből a Nemzeti Eszközkezelő Társaság például a bajos ingatlanállománynak csupán 0,7 százalékát lenne képes megvásárolni.

Ki jár jól?

Mindezek mellett a tervezetnek rövid- és középtávon pozitív társadalmi megítélése lehet, elsősorban azok körében, akik élnek az átmeneti könnyebbség lehetőségével (ebben az esetben, ha nincsenek pontos szabályok, félő, hogy azok is élnek ezzel, akik egyébként nincsenek rászorulva). Ráadásul azok, akik a rögzített árfolyamot választják, a megnövekedett törlesztőrészletekkel csak 2015-ben, tehát már a következő kormányzati ciklusban találkozhatnak. Kérdéses, hogy az akkori végrehajtó hatalom az ismét bajba jutottakat megsegíti-e, vagy szembenéz a tömeges kilakoltatások okozta drasztikus népszerűségvesztéssel. A politikai (és nem a gazdasági) racionalitás természetesen az előbbit diktálná, így viszont az járhat jól, aki egyfajta „potyautasként” – vagyis annak ellenére, hogy tudná fizetni a részleteket – mégis igénybe vesz kedvezményeket. Vagyis, egyelőre úgy tűnik (hangsúlyosan a pontos részletszabályok ismerete nélkül), hogy a rendesen törlesztők „rosszul járhatnak”.

Szóljon hozzá

You must be logged into post a comment.