Blog

A véleményem szabad

„Lehet tüntetni, de elvárjuk azt, hogy a tüntetések ne akarják lerombolni Magyarország fontos céljait.” Vagyis lehet tüntetni, de nem mindegy, hogy miért, mikor és kivel, vagy mivel szemben. E szavak hangzottak el 2011. június 27-én a Parlamentben, akkor, amikor Schiffer András, az LMP frakcióvezetője azt nehezményezte, hogy a kínai miniszterelnök ellen tüntető tibetieket számos ponton korlátozták.

A kormányfő azzal igyekezett eloszlatni a kételyt, miszerint nem ismeri kellően a kínai nép és a kereszténység viszonyát, hogy járt már Sanghajban és meglátogatott egy református templomot is. E logikából kiindulva jómagam számos országot igencsak jól ismerek, ráadásul római katolikus lévén rengeteg templomot is felkerestem, sőt még Szentmisén is részt vettem. Orbán Viktor azonban inkább arra gondolhatott, hogy lehet, hogy Kína nem a demokrácia mintaországa, de hazánknak számos haszna származik belőle, ezért lehetnénk velük elnézőbbek. Nos, a kényszermunkatáborokban jelenleg is alkalmaznak emberkínzást, illetve különböző fizikai büntetéseket is. Az ide kerülő emberek többsége Magyarország legrosszabb börtönéért (pedig e tekintetben nekünk sincs okunk sok büszkeségre) cserébe összetenné mindkét kezét. Az emberi jogokat inkább csak hírből ismerő Kína ráadásul – bár e mutató számai tagadhatatlanul csökkentek – még mindig listavezető a halálbüntetések számát tekintve. És ha már a keresztényekről is szó esett, érdemes megemlíteni a kínai keresztényüldözéseket is, amelyek száma a China Aid Association nevű segélyszervezet  szerint például 2008-ban jelentősen növekedett. (Mint ismeretes, a kínai keresztények többsége házi istentiszteletek keretében gyakorolja vallását, amit viszont a hatóságok nem ismernek el, ezért üldözik őket.)

 

Forrás: Amnesty International (http://www.amnesty.org/en/death-penalty)

A fentiek jelentik a Kínával kötött megállapodás árnyoldalát, ami miatt felmerül a kérdés, hogy vajon mennyire engedheti meg a magát konzervatív európai pártnak nevező Fidesz (főként pedig kereszténydemokrata szövetségese), hogy ennyire látványosan „udvaroljon” egy elnyomó rendszernek. A válasz a politikai és gazdasági haszon. Egy, az IMF vagy az Európai Unió által nyújtott hitel esetében a két szervezet kötelezheti hazánkat potenciálisan népszerűtlen lépésekre, cserébe viszont a folyamat átlátható, a feltételek állandóak, és mindkét fél pontosan tudja, mit vár el a másik. A kínai hitelek természete másmilyen. A feltételek a közvélemény számára egyáltalán nem ismertek, de kétségtelen tény, hogy azok teljesítéséhez várhatóan nem lesz szükség megszorításokra, vagyis a kormány és a kormánypártok rövid- és középtávon jól járnak. Ugyanakkor, hosszú távon a jövendő kormányok – egyelőre ismeretlen módon – már most elköteleződtek. A megállapodás mindezek mellett gazdasági hasznot is rejt magában, amelyből végül az egész ország profitálhat. Mindenképpen pozitívnak nevezhető, hogy a két ország közötti kereskedelmi forgalmat 20 milliárd dolláros szintig tornásszák fel, és megjelenhetnek további kínai tőkebefektetések is. A stabil pénzügyi háttér, valamint az országba beáramló külföldi pénz mennyisége elméletileg lehetőséget biztosít arra is, hogy a szükséges strukturális átalakításokat fennakadások nélkül finanszírozni tudja az állam. A kérdés csak az, és ezt a kérdést fel is kell tenni, hogy az egyértelmű gazdasági (és politikai) haszon elégséges-e arra, hogy felülírja az erkölcsi és emberi jogi aggályokat.

 

Comments are closed.