Blog

A közbiztonság helyreáll

A kormány el kívánja vonni a korkedvezményes nyugdíj lehetőségét a rendvédelmi dolgozóktól, akik ezt nem hagyják, inkább tüntetnek ellene. Alapvetően mindkét fél érvelése jogos lehet. Egyik oldalon a jóléti rendszer profilja tisztul és egyszerűsödik; a másik oldalon pedig a korábban már megszerzett jog megtartását követelik azok az emberek, akik testüket és szellemüket egyébként a többségnél fokozottabban veszik igénybe. A késve jött egyeztetés pedig egyelőre tüntetésekhez vezetett, aminek kapcsán a kormány most is igyekszik kihasználni vélt vagy valós erőfölényét és megnyerni az ezzel összefüggő kommunikációs harcot. Kérdés csak az, hogy vajon megéri-e a rendvédelmisekkel konfrontálódni.

Kezdetben volt az Ige

Az állam alapvetően a rendvédelmi dolgozók többletmunkáját kívánta valamilyen formában honorálni, így állt elő az a rendkívül furcsa állapot, hogy a gyakran az életük kockáztatásával elvégzett munka tulajdonképpen a korai nyugdíj lehetőségével lett kifizetve. Nyilvánvaló: ha a jóléti rendszer megszabadul az oda nem illő elemektől (és valljuk be sok esetben a visszaélésektől is), akkor azáltal összességében átláthatóbb és tisztább viszonyok keletkeznek. Ugyanakkor ilyen esetben ezeknek a pénzeknek (ha feltételezzük, hogy nem pusztán elvonásról, a szó legklasszikusabb értelmében vett megszorításról van szó) célszerű valahol máshol megjelenniük , mégpedig szintén olyan formában, hogy azzal a rendvédelmi dolgozók többletterhelését honorálni lehessen (magasabb bér, egyéb pluszjuttatás stb.). Egyelőre azonban az éremnek csupán az egyik oldala látszik, és a kormányzati kommunikáció is ezt erősíti. Láthatóan a kabinet pontosan ugyanúgy kívánja ezt az ügyet is megoldani, mint tette azt például a magán-nyugdíjpénztári vagyon államosításával, vagy az Alkotmánybíróság jogköreinek csonkítása kapcsán is, vagyis erőből. Ám kérdéses, hogy ebben az esetben mindez működhet-e.

Érdekes

Az Alkotmánybíróságnak – bár elméletileg különösen nagyhatalmú testületről volt szó – rendkívül alacsony az érdekérvényesítő képessége, főleg egy kétharmados kormánytöbbséggel szemben. A magánnyugdíjpénztár-tagok esetében elméletileg lett volna lehetőség tiltakozásra, ám azzal, hogy a „tétleneket” automatikusan visszaterelték az állami rendszerbe, viszonylag alacsony maradt az érdekeltek száma. És mivel a pénzintézeteket „úgysem szeretjük”, csak pár közgazdászt érdekelt, hogy néhány biztosítónak (és rajtuk keresztül még vagy 3 millió embernek) rosszabb lett. A rendvédelmi dolgozók azonban az előbbieknél lényegesen nagyobb érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek, a mindennapokban okozhatnak komolyabb fennakadásokat (nemcsak munkabeszüntetéssel, hanem például minden egyes szabály aprólékos, betű szerinti betartásával). De talán ennél is fontosabb, hogy a kormányzati erődemonstráció ellentétes a kabinet saját terveivel is. Pintér Sándor már tavaly a közbiztonság gyors és látványos javulását ígérte, de szó volt új rendőrök szolgálatba állításáról, valamint az állomány moráljának javításáról is. Márpedig a morál nehezen javítható akkor, amikor a kormánypárti többség lényegében az összes rendőr szavahihetőségét megkérdőjelezi (a semmiségi törvénnyel), vagy éppen kvázi lustának titulálja őket; de egyelőre az sem látszik, hogy mitől is válna vonzóbbá a rendőri hivatás. Lehetséges persze, hogy a kommunikációs csatát megnyeri a kormány, de hosszabb távon önmaga elé görget akadályokat.

 

Szóljon hozzá

You must be logged into post a comment.