Blog

Önkormányzati választás 2010

A 2010-es önkormányzati választás előkészítésekor a Fidesz-KDNP láthatóan semmit sem bízott a véletlenre. A választási rendszer átszabásának elsődleges szempontja az volt, hogy az aktuális népszerűségi adatok alapján maximalizálja a várható kormánypárti mandátumok számát. Attól függetlenül, hogy ezt mennyire tartjuk demokratikus eljárásnak, a választás eredményei messzemenően bizonyították a változtatások hatalomtechnikai hatékonyságát.

A legjelentősebb változásnak kétségkívül a  főváros színváltoztatását tekinthetjük. Nemcsak arról van szó, hogy hatvan év után először Budapestnek jobboldali főpolgármestere lett, de arról is, hogy Tarlós Istvánnak a jelek szerint nem kell társbérletre berendezkednie a Fővárosi Közgyűlésben. Ez, amellett, hogy nem kényszeríti hosszas alkudozásra a fontosabb kérdésekben (mindenekelőtt a költségvetés előkészítésekor), tág teret ad arra, hogy a posztok elosztásakor, illetve szimbolikus kérdésekben korábbi ígéreteihez híven nagyvonalú engedményeket tegyen az új ellenzéknek.

Ahogy az várható volt, már az adatok nyilvánosságra hozása előtt megkezdődött az eredmény értelmezése körüli harc. Mint mindig, a vesztesek az alacsony részvételt próbálják a kormány munkájával szembeni elégedetlenség egyértelmű jeleként beállítani, míg ettől függetlenül a kormánypártok a példátlanul széles társadalmi felhatalmazást fogják hangsúlyozni. Az azonban mindenképp elgondolkodtató, hogy a részvételi hajlandóság azokban az északkeleti megyékben volt a legmagasabb, amelyekben a Jobbik tavasszal is 20 százalék felett teljesített. Ez ugyanis arra enged következtetni, hogy a választói motivációk között előkelő helyen szerepel az elégedetlenség kinyilvánításának szándéka, vagyis a protesztszavazás.

Noha az önkormányzati választás az országgyűlésivel szemben gyakorlatilag több mint 3000 különálló választást jelent, idén viszonylag könnyű értékelni az egyes pártok szereplését. A legnagyobb győztes kiléte egy pillanatig sem volt kétséges: a kormánypártok egyértelmű túlsúlyt szereztek a  fővárosban (a Közgyűlést is beleértve), ahol tavaszhoz képest még javítani is tudtak, de ugyanígy a megyékben és a legtöbb fontos településen is. A kormánynak értelemszerűen kedvező helyzetet teremt, hogy országszerte jobboldali, hozzá lojális önkormányzatok alakulhattak. A nagyarányú győzelem egyetlen hátulütője az lehet, hogy többé nem lesz lehetőség a korlátozott erőforrások elosztásának pártalapú súlyozására, ami idővel komoly konfliktusokat gerjeszthet a kormánypártok helyi és országos vezetése között.

Az MSZP-nek nem sikerült az országos „narancsuralom” rémével mozgósítania apátiába süllyedt választóit, amit az is igazol, hogy a legtöbb billegő területen (Miskolcon, Salgótarjánban) a FideszKDNP felé billent a mérleg. Olyan baloldali 2006-ban is állva maradt bástyák estek el, mint Miskolc, Dunaújváros, Nyíregyháza vagy Szombathely, a  fővárosban pedig a VI., a VII., a XI., vagy a XV. kerületek. Mindezek fényében az sem jelenthet vigaszt a szocialisták számára, hogy bizonyos mértékben javítottak tavaszi eredményeiken. A párt két legmeglepőbb arányú sikere (a szegedi és a XIII. kerületi) is inkább szólhat a személyeknek (a várhatóan így is társbérletbe kényszerülő Botka Lászlónak, valamint Tóth Józsefnek), mint a pártnak.

A Jobbik ezúttal nem ért el áttörést, ami a párt eddigi dinamikájának megtörését jelezheti. Ennek ellenére 2006-hoz képest jelentős mértékben vethette meg a lábát a helyi képviselő-testületekben. Tiszavasvári polgármesteri széke pedig, ha a parlamenti választási eredmények alapján nem annyira meglepő is, mindenképpen jelentős szimbolikus határvonalat jelent. Mindazonáltal a főváros, a megyék és a jelentősebb települések eredményeinek összesítése alapján elmondhatjuk, hogy ezúttal sem sikerült elérni a „második erő” megtisztelő címét,  sőt Budapesten összességében a szélsőjobboldali pártot ismét megelőzte az LMP, Ózdon pedig szintén a vártnál rosszabb eredménnyel végzett.

Az LMP esetében ugyancsak nem beszélhetünk jelentős sikerről, ami nem kis részben a választási rendszer átalakításának, nem utolsósorban pedig a párt szervezeti hiányosságainak tudható be. Különösen kellemetlen meglepetés lehet a számára, hogy bár Jávor Benedek jócskán megelőzte Staudt Gábort a  főpolgármester-választáson, a  Fővárosi Közgyűlésben holtverseny alakult ki a két új párt között, annak ellenére, hogy áprilisban még jelentős volt a különbség az LMP javára. Összességében azt mondhatjuk, hogy az ökopárt nem tudott kitörni Budapestről, és a 2010-es önkormányzati választások biztosan nem adnak szilárd alapot az LMP további erősödéséhez.

Az önkormányzati választások lezárultával egy kínosan hosszúra nyúlt kampányidőszak érhet véget. Mivel legközelebb előreláthatóan csak 2014-ben lesz általános voksolás az országban, kiderülhet végre, hogy van-e a kormánynak kidolgozott koncepciója az ország pénzügyi-gazdasági helyzetének konszolidálására, illetve a régóta átalakítást követelő nagy társadalmi alrendszerek reformjára. A választási eredmények értelmezése napirenden lesz a következő hetekben, október második felétől azonban a 2011-es költségvetés körüli vita fogja magára vonni a közvélemény figyelmét.

Filippov Gábor, elemző

Magyar Progresszív Intézet

 

Szóljon hozzá

You must be logged into post a comment.